Sokan úgy érkeznek az első órára, hogy felmérőre számítanak. Nem az, de nem is kötetlen beszélgetés. Az órának dolga van: a végére tudnom kell, mit tud már angolul, mi akadályozza, és mivel érdemes kezdenünk.
Mi történik az órán
Az első húsz percben beszélgetünk. Kérdezek a munkájáról, a tanulmányairól, arról, hogy mit olvas és mit néz. A kérdések kevésbé fontosak, mint az, ami közben történik. Azt figyelem, mekkora a távolság aközött, amit mondani szeretne, és aközött, amit ki tud mondani. Az órák ezt a távolságot csökkentik.
Utána megnézünk valamit írásban. Lehet ez egy levél, amit el kell küldenie, egy vizsgafeladat részlete, vagy egy rövid szöveg, amit én hozok. Az írás más problémákat mutat meg, mint a beszéd: aki folyékonyan beszél, néha nyersen ír, aki pedig beszéd közben akadozik, gyakran jól fogalmaz.
A végén arról beszélünk, hogy Ön mit szeretne elérni. A határidő mindent megváltoztat. Ha májusban vizsgázik, májustól visszafelé tervezünk. Ha megbeszéléseken szeretne magabiztosan megszólalni, az másféle terv, másféle tempóval.
Mit figyelek
Elsősorban három dolgot.
A nyelvi eszköztárat. Hányféleképpen tudja elmondani ugyanazt. Sokaknak egyetlen megoldásuk van, és ez addig működik, amíg a helyzet meg nem változik.
A kimozdulást a zsákutcából. Mit csinál, ha nem jut eszébe egy szó. A körülírás önálló készség, és többet ér, mint maga a hiányzó szó.
A visszatérő hibákat. Amit rendszeresen elront, azzal érdemes foglalkozni. Az egyszeri hiba általában csak fáradtság, és kár rá időt pazarolni.
Mit visz magával
Őszinte képet a szintjéről, nem címkét, hanem érthető leírást. Javaslatot arra, hogy mivel kezdjünk és miért. És ha van határidő, reális becslést arról, hogy a célig mennyi idő kell.
Ez az utolsó rész néha nem az, amit hallani szeretne. A B1-ről a B2-re jutás nem hetek kérdése. Jobb ezt az elején tudni, mint áprilisban szembesülni vele.
Ha az óra után úgy dönt, hogy ez a terv mégsem Önnek való, az is rendben van. Legalább tisztábban látja majd, hol tart.